Na, a fenti képekért nem fognak szeretni azok, akiket csak a papagájok meg az öregasszonyok fotói tudnának kielégíteni, viszont javaslom mindazoknak, akik építőmérnöknek / művészettörténésznek / kerttervezőnek vallják vagy érzik magukat.  (Bocsi, hogy a képek többsége nem művészi igényű, a helyzet az, hogy a ronda nyálkás Barcelona húmeda hamar kicsapódik a képeken is, az elemek hamar lemerültek, a színek meg majd tavasszal lesznek az igaziak a hozzáértők szerint.)

A témáról: főszerepben az itt modernizmusként dívó szecesszió, meg Gaudí, a stílus legnagyobb celebje, akitől a fenti épület-tracklistán a Kőfejtő illetve a Csontok háza című igazán zúzós darabok szerepelnek. Tudni kell, hogy pár fénykép még tegnap este készült, amikor a ház egyetlen kompatibilis, rózsaszín esernyője alatt felkerekedtem kalandot keresni amolyan Ted Mosby-stílusban, a másik fele meg ma, amikor a Passeig de Grácián mentem haza, ahol hemzsegnek az ilyesfajta épületek. Nem értek hozzá, de ennyi erkélyt én még életemben nem láttam. De most már vonzódom hozzájuk.

A piros kövek a nem kevésbé kimunkált járdán a modernizmus útját jelzik, amiről nekem egyből az jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy nem arra vezetnek, amerre én lakom, mivel ez jóval megkönnyítené a hazautat egy-egy jövőbeli jól sikerült kiruccanás után. De nem. (Hozzáteszem, anno egy Routa de Coebáña változatnak is hasznát vettem volna.) Amúgy érdemes kiemelni, hogy a 2000-ben lefektetett alapkőre rávésték az összes város nevét, ahol a modernizmus megfordult, köztük Budapestet és "Keckemét"-et is. Utóbbival kapcsolatban a Cifra-palota ugrik be, de majd Cee kolléga konfirmálja.

A képek vége felé már átmegyünk valódi modernbe, de megjósolom, hogy nem ez volt az utolsó ilyen épületes poszt, mert itt a barcelonai rögvalóságban minden második házban van valami extrém. Mellesleg az uccsó ház az, ahol én is lakom.

Amúgy annak reményében is kerestem fel ezeket a turisztikailag elengedhetetlen helyeket, hátha belefutok az evilági valójukban jelenlétüket még nem éreztető magyar politológuslányokba, akik elméletileg már itt káucsszörfingelnek, de érzem, hogy valahol két zsidótemető között csak összefutunk...