Pénteken még a nagypénteki körmenet volt a top program a fekete klu-klux-klánosnak öltözött szerzetesekkel, tegnapra azonban mindenki túltette magát rajta, és a legmenőbb húsvéti utcai programra koncentrált: az össznépi párnacsatára a főtéren. A dolognak számos pikáns pillanata van:

- Fegyverkezés: amikor még messze a helyszíntől, a külvárosban gyilkos-pszichopata pillantásokat váltasz ismeretlen párnásokkal, és fenyegetően meglóbálod a pihepuha alvópárnádat, mint egy láncfűrészt, mert mindketten tudjátok, hogy egy helyre igyekeztek.

- A fronton: a párnás hadosztály csakis hátulról, csakis fejre támad, és utána egyből megfutamodik. Mondani sem kell, hogy itt mindenki magányos farkas, a mindenki mindenki ellen elv uralkodik. A multikulturális élet-halál harcban korra, nemre, rasszra és IQ-különbségre való tekintet nélkül megy a bunyó (utóbbi azért nem számít, mert mindenki közmegegyezés-szerűen óvodássá fokozza le magát), egy idő után a tömegben igazi hálószoba-hangulat harapódzik el, az ehhez szükséges oroszlán- és hónaljszaggal együtt, amik az efféle hadviselés mustárgázai.

- Oszlás: mikorra már mindenki jól kiverte magát, már igazából mindegy is, mert a párnák is szétoszlottak, így a résztvevőknek sem marad más választásuk. Ilyenkor jelennek meg a hullarablók, akik a tollrengetegben elhagyott pénztárcát, zsebből kiugrált mobiltelefont vadásznak, esetleg kegyesen magukhoz veszik a könnyebben sérült harci eszközöket, amiket gazdájuk sorsukra hagyott.

A végén egyfajta critical mass-os fricskaként minden párna repül egyet az ég felé.

Szóval az egész bazi szórakoztató, főleg, amikor ismerős bajtársra leszel figyelmes egy párnasuhintásnyira. És nem utolsó sorban remekül le lehet vele vezetni a sok fölös energiát.