Hála szuper indiai programszervezőnknek, Shaznak, aki főállásban szervezi halomra az erasmus-programokat itt Barcelonában, a múlt pénteken lehetőség volt pofátlanul olcsó áron átruccanni Valenciába egy egyéjszakás kalandra, ugyanis odaát pont most zajlott a közmegítélés szerint és szerintem is egyaránt kihagyhatatlan Las fallas. Ez a József-napi buli elég egyedi módon hozza meg a meleget, az elhivatott tűzoltók és megélhetési piromániások nagy örömére.
A várost ilyenkor cirka egy hétre teletömik faalapra ácsolt, hatalmas, kartonból gyártott groteszk, szarkasztik-szürreál stílusban készült bábukkal, amik a lehető legkülönfélébb módon gúnyolják ki a társadalmat, a közszereplőket vagy a globalizációt. A skála elég széles: Chaplintől a terhes Hófehérkén át megjelenik Sárközy, a Supermannek öltöztetett Obama, Cristiano Ronaldo és Zapatero is (nyilván én pont nem a legérdekesebbeket találtam meg, de nézzétek el, a rendelkezésre álló órák kevesen voltak, a bábuk meg 700-nál is többen).
De a lényeg, hogy az önszerveződő fallera-körök egész éves munkáit, amiknek a költsége egyenként sokszor potom 700 ezer euróra rúg, 19-én éjfélkor rituálisan felgyújtják, amolyan tavaszköszöntő megújulás-jelleggel (=> a mi kisze-bábus hagyományunk távoli, puccosabb rokona). További magyarázat, hogy San José, azaz József, az ácsok védőszentjének napján régen az ácsok az egész évben felgyülemlett maradékokat "indítsunk tiszta lappal és műhellyel"-alapon szintén elégették, de valószínűleg arra gondoltak legkevésbé, hogy ez a kis pedantéria egyszer majd turista-vonzó eseménnyé növi ki magát.
Pedig de.
Szóval Shaz glédába állított tíz buszt, melyek közel hatszáz barcelonai erazmistával megtöltve (igen, bazi sokan vagyunk, és ezek még csak azok, akiket érdekelt a dolog) közel hat óra alatt lezötyögtek a part mentén Valenciáig, de ebbe az indokolatlanul hosszú pisiszüneteket is bele kell számolni a lehúzós autópályás étteremben. Valencia annyiban különbözik Barcelonától, hogy minden fehérebb, valamint érthetetlen módon hidakat építettek oda is, ahol nincs is víz. Mindenesetre egy-két nagyon tuti épületnek hála (ld. feljebb a képeken - City of Arts and Sciences, kb. a helyi csodák palotája) már a megérkezés pillanatában mindenki egyből azonnal ide akart költözni. Fontos pillanat volt még az árban benne foglalt ingyenes pia, azaz Don Simón sangría / bor (Dankó Pista helyi verzióját tessék elképzelni) / pezsgő felnyalábolása. Az ingyenszesz-osztáson tapasztalt tülekedést semmi eddigi élményemhez nem tudom hasonlítani, ezt így kell kipróbálni. A végén az is kiderült, hogy nem volt elég üveg mindenkinek, ugyanis pár élelmes valenciai tiplihuszár is többször beállt a sorba.
Sajnos összesen hét órát töltöttünk csak a városban, amibe így csak a legszükségesebb és leglátványosabb szájtszíing-elemek fértek bele. Ezek közé kell érteni többek között a féktelen paella- és tintahalasszendvics-zabálást és horchata-ivászatot, valenciás kockás sálak beszerzését (amik leginkább a Fakanál kifőzde abroszainak fallas-logós remake-jei), és a mindenféle összetételben való fotózkodást a helyi arcokkal, legyenek azok bábuk, népviseletes szukák vagy tűzoltók. Tanúja voltam ezen kívül annak is, hogyan hálóznak be kiskorú spanyol fiúk egy néger amerikai tanárnőt ("Yo i love you"), a szláv szekciónak hála pedig megtanultam, miután az illetékes nemzet hölgytagjai abba bírták hagyni a röhögést, hogy a pongyola kiejtéssel kiejtett "súr" (az I'm sure kifejezésben) lengyelül faszt jelent. Ezek után az "I'm pretty sure" mondat hatásairól nem is beszélnék.
Amúgy az egész éjszakának tiszta újév-hangulata volt, karácsonyi díszekre hajazó világítós táblákkal, petárdázós tinédzserekkel, pirózó kölykökkel és hatalmas mennyiségű szeméttel. Plusz az oly sajátos népünnepély-hangulat sem hiányzott, minden kereszteződésben, ahol voltak bábuk, megjelentek a menetrendszerű bográcspaellások, villódzósszirszar-árusok és nemzetközi kocsmatöltelékek.
Éjfélkor aztán megkezdődött a fő attrakció, a bábuégetés. Minden figurát jól telehintenek petárdafűzérekkel, melyeket aztán egy jól öltözött helyi széplány robbant be távolról, fellőnek pár tűzijátékot, és hadd szóljon. Előzőleg a tűzoltók a környező tereptárgyakat jól lelocsolják (beleértve a közönséget is), és tényleg félelmetes, hogy az a jó sok kilódzsúl energia csak azt emészti fel, amit fel kell. Amúgy ez a tűzoltóknak is jó buli a jelek szerint, ugyanis "munka közben" előszeretettel fényképezték ők is a nézőket meg egymást. A lángok hamar szétkapják a szobrokat, az ácsolt faszerkezetek általában tovább égnek. A legjobb részeknél, amikor pl. a szobrok arca vagy a női szobrok fedetlen keblei válnak a lángok martalékává, a közönség artikulálatlan, nem túl emberszabású üvöltéssel ad hangot "elkeseredettségének". A bábuk egyébként úgy vannak kitalálva, hogy minél több kiálló részük legyen (és nem, még mindig nem los fallos a nevük), amik az égetés alatt jó fotótémát szolgáltatnak, mert egy tűzből kinyúló kéz, láb, vagy politikus feje igen érdekes látvány.
Mivel nem lenne poén, ha minden bábut egyszerre gyújtanának fel, ezért szép sorban végig lehetett vonulni az egyes helyszíneken és melegedni egy kicsit, kb. 10 percenként új és új kereszteződésekben gyújtottak be. Minden évben van egy győztes falla is, amit a Fallas múzeumban őriznek meg és kivételesen nem gyújtják föl. A végére hagyták a legnagyobbat a főtéren, amit viszont mi már nem láttunk, mert több háztömbnyi körzetben képtelenség volt megközelíteni a tömegtől, de a tűzijáték és a füst még a buszból is látszott, amikor leléptünk.
Fent egy kis ízelítő képekben (az érintetteknek játék: melyik figura mutat kísérteties hasonlóságot K. "Nyuszi" Károly érdi lakossal?), de ha rácuppantatok a témára, a neten sok-sok kép van még a többi báburól, például itt.
Ha véletlenül erre jár valaki, ne hagyja ki!
