Na, igencsak felpörögtek az események az utóbbi huszonnégy órában, csak győzzem követni. Itthon a mi kis kommunánkban mindenki nyúzott / lázas / csapzott, feltehetően nem csak a vasárnapi Barcelona-vereség miatt, hanem (bár tudom hogy mindenki unja már a retkes időjárást) mert a mostani az év leghidegebb időszaka, és igen, itt is havazott, a népesség nagy százaléka pedig usánkát húz a bukósisak alá.
Még nagyobb hír, hogy Félix nem kapta meg az állampolgárságot, sőt ha nem szerez melót valamilyen oktatási intézménynél minél hamarabb, ki is toloncolhatják, mivel az ittartózkodási engedélye a hét itt töltött éve után sem teszi sokkal spanyolabbá, mint egy igazolt külföldi focistát vagy akár engem. Szóval szívás van. Ellenben jó dolgok is történtek, például Samanthának végérvényesen sikerült megpecsételnie a barátságunkat azzal, hogy rám hagyományozta a barátja kihízott trikóit. Addig sem kell mosni, hála ennek a hízékony Jockeynak (ezért én kérek elnézést).
Órákra is járok, a professzionális hangulat izzóban van, sőt itt is megjelentek az előadásokon a hazai ún. elhagyott tanegység szelleme alfajt idéző 70 pluszos mamzik, bár az itteni bőrkabátos példány jóval elszántabb és szófosóbb személyiség, mint magyar kolléganője. Az órákon elhangzó, számára szimpatikus mondatokat már-már amerikai keresztény gospel-mise stílusban egy-két jól irányzott nyögéssel ("eöhh") nyugtázza, ősbagós hangján ellentmondást nem tűrően hozzászól, sőt esküdni mernék, hogy néha egy-egy büfi is becsusszant. Mindenesetre nagy a liberalizmus, mindenki tegez mindenkit és itt fixen lehet számolni "az óra tizenöt perc múlva kezdődik" szabállyal, ami kimondatlanságában nyeri el igazi fényét.
Sikerült ismét erasmus-arcokba is botlani, megismertem többek közt egy brazil szociálismunkás-lányt, és a katalán nyelvközpont előtti kollektív anyázás (miért katalánul írják ki a katalán nyelvkurzusokról az infót és tsai) eredményeképpen két német és egy svéd kolleginát. Bizony, itt is nőuralom van. Bár mint kiderült, az általam megszokottal szemben az itteni nők öntudatosabban kezelik az ajtóban előreengedés és hasonszőrű kegyek témakörét, mert ha egy férfiember arra vetemedik, hogy vigye a csomagjukat vagy lesegítse őket a buszról, az már nőiúi büszkeségük lábbal tiprása, és csakis mély megvetést érdemel. A svéd lány neve egyébként nem Ikea (mély felhördülés a közönség soraiban), hanem Furina, ami nem kevésbé vicces, noha lehet hogy odahaza csak egy szimpla Jolán. Bocsi a Jolánoktól.
A katalánról meg majd holnap, amikor tényleg lesz beiratkozás, mert ma elmetróztam a város másik felére, hogy kiderüljön, hogy nem.
