Nos hát most mindenki megtudhatja, milyen az, ha engem összeeresztenek a várossal, amiről én csak '92-ben hallottam először, és akkor is haragudtam rá, mert az olimpiai megnyitóközvetítés volt felvéve a Kisvakond a városban c. alapopusz elé a videón, és a bátyámmal belevénültünk, mire áttekertük a kívánatos részig. A Caballé-Mercury-féle Barcelooona-refrén viszont még azóta is élénken zúg a fejemben, amikor meglátom leírva valahol a szót. Na de ideje ezeket új élményekkel kiegészíteni.
Engedtessen meg egy kis kirohanás a blog címével kapcsolatban: nyilván ha Tibinek hívnának, a Tibidabo meg a Jóbarátok kapcsán egy csomó vicces lehetőséggel élni lehetne, dehát nem. Az kézenfekvősége miatt alapból elvetett "marcelona" tippért pedig köszönet minden lelkes ötletgazdáknak, a nickemben ennek emléke őrződik.
Mindenek előtt közölni kell, hogy sosem voltam ennyire nyugaton illetve délen, sem Spanyolországban, tehát előre is bocsi, ha rácsodálkozok bizonyos alapvetésekre. Másrészt leendő törzsolvasóim nagyméretű szubkulturális megosztottsága miatt elnézést a spanyolosoktól az evidenciák megmagyarázásáért, a családtól az esetleges trágárságokért és minden egyéb bennfentességért bármi téren.
Valamint szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden érintettnek megköszönjem az utóbbi napokban tanúsított heves Marci-támogatást, jó volt ennyire feltankolva eljönni. Mindenesetre fura is egyben a hóból/lóhátról/táncpróbáról/kocsmából/Kőbányáról itt teremni ilyen hirtelen a tengerparton meg a pálmafák alatt.
Igyekszem rendszeresen írni, ha mégsem, az csak azért lesz, hogy ne keltsem annak a látszatát, hogy nincs jobb dolgom itt. Na csüssz.
