Mint minden vasárnap, most is azzal az igen életerős elhatározással keltem fel, hogy megnézem, hogy járják itt a helyiek, ugyanis az útikönyv szerint a magukat táncoslábúnak érző katalánok (és a hozzájuk csapódó hesszelő német turisztok) minden vasárnap délben a katedrális előtti téren tanyáznak és sardanáznak egyet. Olyan tánc ez kábé, mint a moldvai, csak kicsit stájeresebb a látott videók alapján, bár ettől még érdekelne. Eddig egyszer sem sikerült felkelnem időben, most igen, sőt a templomig is eltaláltam. Viszont sehun semmi. A surmó útikönyv rituális elégetése helyett mégis inkább belevetettem magam a gótikus negyedbe, miért ne alapon.
A képek között fészkelő ludak a katedrális kerengőjéhez tartoznak, ahol azért tartanak belőlük tizenhármat, mert a város egyik védőszentje, Szent Eulália ennyi évesen halt mártírhalált. A hatalmas presztízsű madarak mellett a főszerep sárkányölő Szent Györgyé, a másik védőszenté, errefelé barátian csak Jordi.
Szóval sardana nem volt, ellenben egy sokkal aktuálisabb és egyedülállóbb eseménybe mégis sikerült belecsöppenni: a most megújítandó bevándorlási törvény elleni tüntetésbe. Mint kiderült, tavaly ősszel 11 muzulmán bolttulajdonost őrizetbe vettek a Raval kerületben (az az itteni nyócker), mert állítólag közösen akarták felrobbantani a metróhálózatot. A bevándorlók ezt tagadják, és mivel ezen a hétvégén errefelé több országban is tüntettek ill. éhségsztrájkoltak a bevándorlók jogaiért, hát itt is. Amellett, hogy azt követelték, hogy a törvény monnyon le, meglepően erős fellépésűek és szimpatikusak voltak, személyeskedéstől és gyurcsányozástól mentesek, és nem volt tömegoszlatás sem. Ide persze nem álltak be a német turisták, pedig a Fuera la ley de extranjería! még nekik is ment volna. (A Don Quijote szerű Why work?-arc a képek között minden látszat ellenére egy külön anarchista bizniszt képvisel.)
(Mellesleg aláfestőnek ajánlom ezt. Meg amúgy is.)
Ahogy lecsitult a hangulat, mindenki ment a dolgára, ami a legtöbbeknek a strandon való punnyadást jelentette. A helyiek rögtönzött homokszoborépítő-versennyel igyekeztek lenyűgözni a plebset, és amíg Holdkóros Tonnyó helyi néger megfelelői a háttérben ténykedtek, a homoktalan részen már térzene burjánzott jóféle észak-európai kacatdzsesszel. És még csak ezután mentem erasmus-találkozóra, de arról majd holnap, vagy ha ma olvasod, akkor ma.