Azután, hogy ma láttam egy apácát turházni, nem gondoltam, hogy érhet ennél speciálisabb élmény, és de: kiderült, hogy minden március 3-án hatalmas felvonulást tartanak a kerületben, ahol lakom (Gracia), mégpedig egy Medir nevű ókori parasztra emlékezve, aki farmerből lett szentté, amikor a rómaiak megölték kereszténysége miatt, egész pontosan 303-ban. Ilyenkor a Gracia-beli lovas, dobos, rezesbandás és egyéb kommunák összegyűlnek, felvonulást tartanak, jófejekednek egyet a helyiekkel, és tonnaszám szórják a savanyúcukrot a tömegbe, ahogyan annak idején Sant Medir is szórhatta a lóbabot.
Igaz, hogy esett, de az élelmes spanyolok egy kis ingyen édességért mindent beáldoznak, főleg a gyerekek és az öregasszonyok, akik ijesztő harci kiáltásokkal rohamozzák meg a feldíszített kamionokat, és kalapba, szatyorba, alsógatyába, felfordított esernyőbe gyűjtik a mannát, aztán ölre mennek minden egyes szemért. Megfigyelésem szerint az a legmenőbb, akinek sikerül az édességhierarchiában felsőbb lépcsőfokon elhelyezkedő, a 90-es éveket idéző "cumikat" elkapdosni, de azért nagyon szép katalán kifejezésekkel kell könyörögni. Ha a kamionokon utazók az utcán ismerőst látnak, a szőnyegbombázás-szerű cukorcunami elkerülhetetlenül utoléri az illetőt.
Megint csak azt tudom mondani, ilyen kell otthonra is, noha kétlem, hogy mi magyarok ugyanolyan vigyorgó fejjel reagálnánk le, ha pofánrepítenének minket egy zsák keménycukorral az utcán munkába menet, mint a spanyol kollégák.