Na, nagyjából vége az első oktatási hétnek, bár még kérdéses, hogy holnap bemerészkedek-e egy opcionális, de annál fizetősebb, jófélének ígérkező filmes órára, mivel erős a gyanúm, hogy csak az erasmusosok eurótőgyét akarják méginkább megpumpálni vele. Viszont az első alkalom ingyenes, szóval ezt lehet, hogy pofátlanul kihasználom.
A tanerők között akad laza-poénkodós, buzgómócsing-karótnyelt és helyi kiskirály szaktekintélynéni is (akinek mellesleg a képességei nem terjednek ki arra, hogy ünnepnapra ne hirdessen órát, és ezt a mélyen húsvétbarát közönség nem értékelte túlzottan jól). Az egyéb "személyzettel" viszont jól ki lehet jönni, a könyvtáros csajszi mélyen együttérzett velem ("Milyen nehéz lehet folyton betűznöd ezt a lengyel nevet!"), az erasmus-irodás figurák meg már messziről köszönnek. Igaz, hogy a Metál José által két napja elkevert learning agreement csak ma lett meg, de legalább aláírva. A srác egyébként ma német zászlós honvédkabátban, tegnap meg skótszoknyában nyomult, így egyre valószínűbb, hogy az első napi random norvég metálpóló csak a skandináv napot jelezte. Kíváncsi vagyok, mikor jön a bő gatya illetve a karikás ostor.
Az időjárási palettán a mai új belépő a szél volt, ami nem csak a vernyogó sirályokat hordta be a városba, hanem elegánsan leköltöztette a száradó ruhákat és törölközőket a négy emelettel lejjebbi fregolira, valamint a ház mellett található tetőteraszra, amiről senki nem tudja, melyik épülethez tartozik. De a hősies visszaszerzés közben legalább épült a szókincsem a fregolival, a ruhacsipesszel és még jópár káromkodással a sorstársak részéről.
Nyugtalanítóbb, hogy a lakáskeresésben nem állok túl fényesen, ami árban feküdne, annyira külvárosi, hogy az árkülönbséget ugyanúgy el kéne verni a közlekedésre. Plusz eleve elég behatárolt a kínálat, és mivel mindenhova csinos, fiatal lányokat keresnek, nem indulok túl sok jó ponttal.
Amúgy sosem hittem volna, hogy egy katalán nővel az első közös témánk
lesz. És lőn. Bazinga.
